Gazdag budapesti programunk után még találkoztunk Tamarával és Annával. Az Állatkertbe sajnos nem jutottunk be mivel igen korán bezártak ezért tettünk egy jó nagy sétát a Városligetben. Anna összebarátkozott Andreas-szal is pedig Tamara szerint nem nagyon rajong a bácsikért.
Anna nagyon elemében volt, és mindenütt a Dunát kereste, valamint felsorolta többször is az általa ismert nem csekély mennyiségü szót, nevet mint pl. villamos, Arthúr, Dorka, tó stb. (bocs Méry a kiejtést már nem tudom utánozni :))
Este tettünk egy villámlátogatást Greksza Levinél is, aki egykori Neckermannos kolléganöm, Zsuzsi kisfia, és szeptember elején született. Levi nem volt annyira lelkes az esti látogatóktól, de majd biztos belejön a látogatósdiba, hisz biztos sokan kiváncsiak rá, nem csak mi.
Igy mondhajtuk, hogy egy gyerekes napot zártunk.
Majd másnap tovább vettük az irányt Kecskemétre, mint megállapítottam nem készítettünk egy képet sem a városról, pedig a belváros nagyon szép, de ahogy megállapítottuk elég kihalt. Kb. 80 m-re laktunk a központtól és az utca olyan csendes volt mint egy kis faluban.
Ami érdekes volt még, hogy alig találtunk éttermet hogy megvacsorázhassunk, amerre sétáltunk a belvárosban mindenhol csak kávézó, volt kávézó hátán. Aztán egyszer csak egy Bavaria nevü bajor étteremre bukkantunk, és gondoltuk kifürkésszük mennyire bajor is. Hát Andreas megállapította, hogy csak a sör volt igazából bajor, Münchenböl HB.
Ugyan szinte minden étel neve bajoros volt, de az ételeket Andreas pl. nem is ismerte. Na a végén még a föszakács és az üzletvezetö is megtisztelt minket, a föszakács 40 évig Bajorországban szakácskodott, innen jött az ötlet. Persze nekünk is mindjárt támadt egy-két ötletünk, hogy lehetne jobban csinálni, milyen ételeket lehetné kínálni. Na talán egyszer valamikor.....
A nagy "bajor lakoma" után valami magyarosra vágytunk, irány a Puszta!!!!
Nem csalódtunk. A Varga Tanyán, Kerekegyházán egy remek félnapos programon vettünk részt, lovaskocsikázással, tanya látogatással, loval bemutatóval, 10-es fogat lovon állva :), no és finom agyaros ebéddel. Persze érkezéskor mindjárt pálinkával és pogácsával fogadtak. Ebéd pedig bográcsgulyás, töltött és rántott csirkecomb, rántott gomba, vegyáes körte, káposztasaláta, desszertnek darafeljújt baracklekvárral, bor, víz, kávé szintén járt hozzá.
Kecskemét után Òpusztaszert vettük célba. Alig voltak látogatók, megnéz
tük persze a Feszty-körképet, és az összes kiállítást a körkép épületben és a parkban. Ha jól emlékszem kb. 5-6 órát töltöttünk ott összesen, már majd leszakadt a lábam. Andreas nagyon lelkes volt, és miután Budapesten már elég sokat megtudott Magyarország történetéröl, és ismeri a Magyar vándor címü filmet is és a történelmi hátteret minden poénnál elmeséltem neki, nagyon lelkes volt, hogy itt sokminden a kedvenc figurái Ond és Kond körül forgott :)
No meg a múzeumfalu is nagyon érdekes volt, egy-két házban a régi mesterségek termékeit is meg lehetett vásárolni, no mi pont az élelmiszerboltba keveredtünk, és kipróbáltuk a krumplicukrot, de egyikünk se volt túl lelkes. Sajnos a pékség nem volt nyitva. Meg amúgy is siralmas hogy egy hatalmas parkban, ahol szinte egy egész napot el tudsz tölteni két semmi értelmes eledelt nem áruló bodén kivül nincs kajálási lehetöség. Oké, hogy szezonon kívül voltunk és nem sokan, de nyáron tuti menne egy teraszos étterem.
A kiadós kb. 6 órás séta után Szeged felé vettük az irányt, alföldi nyaralásunk utolsó helyszínére, ahova is hulla fárdtan és farkas éhesen érkeztünk. Éhségünket pasta-val enyhítettük, majd korán aludni tértünk, hogy másnap újult erövel fedezhessük fel a várost.
Valahogy most nem volt Szegednek olyan varázsa mint mikor eddig ott jártam. Most nem voltam annyira oda, lehet hogy mégis öregszem és egyre jobban eltávolodok az egyetemi kortól..., na de azért kávéztünk a Virág cuki teraszán, ebédeltünk a 24 órát nyitva tartó Boci bárban, piacoztunk a Mars téren. Gyönyörü zöldség-gyümölcsöt lehet arrafelé kapni, és milyen olcsón, paradicsom 150 Ft/kg. Kár hogy a paradicsom eltevés nélkül nem áll el, na de talán jövöre elöre úgy készülünk, hogy veszünk 10-20 kilót aztán befözünk télre. Nagy paradicsomrajongó vagyok, nekünk is volt paradicsomunk a teraszon, no de azt mind megettük frissen :) No meg gyönyörködtünk a Tiszában, végigjártuk a belvárost, vettünk bogit az egykori kedvenc Kerek-perec pékségünkben.
Fényképezni már úgy látszik nem volt kedvünk, vagy lemerült az aku, mert csak a mobilommal készült néhány kép este a szökökútnál a Dugonics téren.
Ezt követöen még otthon voltunk pár napot, de aztán az idö is elromlott meg Andreas kicsit le is betegedett, Mikor hazafelé jöttünk Ausztriában havazott, és 0 fok körül volt egész végig a hömérséklet. Szóval a majdnem nyárból a télbe fordult az idö mire hazaértünk.
A képek a kocsiban útközben készültek a mobilommal, szóval nem olyan jó a minöség.
Ennyi összefoglalva leírásban, képekben, de persze igyekszem mostantól szorgalmasan jelentkezni, és nem egy fél év múlva :)
