Viki lábtörés folyt. köv.

Mivel egy hegyen voltunk, és a közvetlen közelben nem volt kórház, egy helikopter jött értem Murnau-ból. Amíg odaért, persze nekem egy örökkévalóságnak tünt, mivel nagyon-nagyon fájt a lában. Megsprolom a leírást, hogy pontosan hogy is nézett ki, mert elég szörnyü látvány volt.
Kaptam helyben vénás fájdalomcsillapítót mielött bármit is csináltak volna, aztán egy kiegyenesítették a lábamat, szörnyen fájt, és egy felfújható tartóval rögzítették majd felkartak egy hordágyra, és irány a helikopter. Kb. 10 percet repülhettünk. Aztán felvételi osztály, adatok, nadrág szétvágás, röntgen, törés, operáció elmagyaráz.
Minden nagyon gyorsan történt. Alá kellett irnom, hogy egyetértek a beavatkozással.
Andreas nem tudott velünk jönni a helikopterrel, de mivel teljesen magamnál voltam, nem volt nagy baj, meg hát haza kellett vinnie a vendégeinket.
De hát úgyse volt idöm unatkozni.
Mivel nemsokkal a baleset elött kajálni voltunk, nem altattak, mivel veszélyes lett volna. Mivel azonban azonnal operálni kellett maradt a gerincérzéstelenítés. Vagyis a gerincbe kaptam injektciót, és deréktól lefelé nem éreztem semmit.

Elég gyorsan hatott az érzéstelenítés, és máris a mütöben voltam. Látni persze nem láttam semmit, meg közben kaptam párszor injekciót és közben el-el szundítottam, hogy ne unatkozzak. Mert hát csak a vérnyomásom, meg a szívverésem ellenörzö gépet láttam, meg a plafont. Ennyi volt.
A mütét kb. 2 és fél órát tartott. Mivel nem altattak egyszerre visszavittek az osztályra nem kellett megörzö, vagy intenzív, addigra Andreas ist itt volt. Én meg teljesen éber.

Az elsö éjszaka szörnyü volt, nem tudtam aludni, annyira fájt, kaptam többször érzéstelenítöt, meg altatót, de így is csak el-el szundítottam.

Ez volt vasárnap, január 4-én.