2009. január 23., péntek

Csak erös idegzetüeknek

A napok egyformán telnek itthon, de gyorsan. Rendeltem egy olasz nyelvkönyvet CD-vel, úgy gondoltam kicsit kihasználom az idöt és elkezdem az olaszt elöröl. Meglátjuk meddig tart a lelkesedésem.
Amúgy jól vagyok, hol kicsit többet bír a lábam, hol kevesebbet, nagyon sokmindent még nem tudok csinálni, ill. ha sokat vagyok fent és széken gurulva vasalok, vagy fözök, vagy ilyesmi, akkor sztrájkolni kezd a lábam, szép piros lesz és még jobban megdagad.

Szóval ma lusti nap van, mert tegnap vasalós nap volt :)
Ma jött meg a nyelvkönyv is, szóval neki is látok mindjárt az elsö leckének.

Tegnap este készítettünk néhány képet az összevágott lábamról, nem túl szép képek, de ez már semmi ahhoz képes hogy milyen volt. Most már csak foltokban vagyok lila meg piros meg zöld, a mütét untán az egész ilyen volt, és kb. kétszer ilyen dagadt. No, bokát még nem nagyon lehet felismerni, föleg ha a kettöt egymás mellé rakom, de ez már szintén szép ahhoz képest, hogy kétszer ilyen vastag volt.

Szóval tényleg csak erös idegzetüeknek ajánlott :)



Olyan mint egy rossz filmben, mintha összekentek volna a felvétel kedvéért :)




Ez a boka feletti vágásom, jobb oldalon, itt rakták bele a fémlemezt, ami a szárkapocscsontot tartja.



A térdemen is van egy vágás, innen kalapálták bele a sípcsontba amit kellett, ez egész szép. Az apró vágásokon vezették be a csavarokat. Ilyen van a bokámnál is három.

Na remélem senki nem lett rosszul. Ha mégis nagyon szörnyüek, csak szóljatok leveszem a képeket.

Sok puszi mindenkinek.

2009. január 21., szerda

A két lábtörött


Ùgytünik anyósom megiriegyelte a lábtörésemet, és pénteken elcsúszott sétálás közben, hogy biztos ami biztos ö is élvezhesse a féllábúak vidám ugrándozós életét :)
ìme a betegtábor anyóséknál

2009. január 19., hétfő

Képek


Ilyen szép volt a kilátás a szobámból a kórházban























Röntgen felvételek a törésröl, ill. a mütét után a sok fémmel a lábamban
Ilyen szép volt a kilátás a szobámból a kórházban.

2009. január 17., szombat

Otthon, édes otthon

Végre itthonról jelentkezem. Aki azt hinné milyen unalmas az élet odahaza, és mennyi mindenre jut ideje az embernek, az téved. Ugyan még csak csüt. délután óta vagyok Kaufbeurenben, de csak ma jutott idöm hogy a kedves blogolvasókkal megosszam ezt az élményt.

Csüt. elég fársztó nap volt számomra, egy órányi autóút a kórházból elég megeröltetö ha valaki nem igazán tud még ülni, és nem tudja hova pakolni a hosszú törött lábát az autóban. Na de egész jól sikerült, nem is kellett megállnunk, csak fészkalódtam jó sokat.
Aztán otthon, édes otthon. Elöször egy kört mentem a házban, és megállpítottam, hogy a lépcsö kivételével igazán nincs sok lehetöség sétálni a mankókkal házon belül. Ki meg nem nagyon merek menni egyedül, mert hát mégis csak tél van, és mégis csak kicsit havas, síkos. Inkább nem kockáztatok. No, de autóval már voltam Andreas-szal bevásárolni, ami nagy élmény volt a kórház után. Van egy kicsit defektes tolókocsink, amit Andreas a munkából hozott, abban tolt végig az áruházon, a bibi csak az volt, hogy nem tudtam feltenni a lábam a lábtartóra, mert nem lehet feljebb állítani, a térdem meg még nem bírtam annyira behajlítani. Szóval végig láb elöre kitart (állati fárasztó) plusz bevásárlókosár ölben tart. Jó nagy mutatvány voltunk. No ez a sok élmény aztán eléggé kimerített, úgy hogy hazaérve egyböl elaludtam a kanapén.
Az éjszaka egész kellemesen telt, végre az oldalamra fordulva tudtam aludni, persze kb. 4 párna társaságában, amivel felpolcoltam a jobb lábamat.

Péntek is nagyon gyorsan eltelt, föleg mivel reggel hétkor ugyan felkeltünk, ám én átköltöztem a kanapére mielött Andreas elment és ott aludtam még tovább kb. 9-ig. Mivel minden olyan körülményes, és mindenre kb. 3-4-szer annyi idöre van szükségem mint egyébként, a nap azon része ahol egyedül vagyok itthon villám gyorsan eltelik. 2 órát vett igénybe, hogy kicsit tornáztattam a lában, felkeltem, mosakodás, felöltözés, reggelikészítés reggeli. Közben persze lépcsö le, majd fel, mivel a konyha lent van, mi meg fent.
Aztán állatokat etettem, kicsit rámolgattam, vagyis egyik bútordarabról a másikra ugrálva próbáltam dolgokat odébb rakni :) ez tuti baromi viccesen néz ki kivülröl :)
Kicsit intéztem telefonokat, idöpont orvosnál meg ilyesmi, aztán du. ismét konyha le, levest föztem, meg tésztát, Andreas fözött még elözö este egy jó kis szószt pulykahúsival meg zöldségekkel. No, és máris du. 5 volt, és jött haza Andreas. Sütöttünk még muffint, és addigra megint kész voltam, le kellett megint feküdnöm pihentetni a lábam.

Próbáljátok ki, iszonyú fárasztó egy lábom egyensúlyozva dolgokat csinálni, majd megint két lépés a mankóval, mankó kitámaszt kanál kivesz a fiókból, odébb lök a pulton, majd ismét mankó kézbe, két lépés a tüzhelyig, mankó kitámaszt, kanálal leves kever, stb. Szóval nagyon fárasztó és körülményes minden, és iszonyú idöigényes. Állni a legfársztóbb, de menni igazán nem is tudok itthon, mert hát ahhoz elég szük a hely, inkább csak mosdóba, meg lépcsön le a konyhába.

Este meg moziztunk. No csak itthon, de szuper volt. Lenti lakótársunknak van egy hatalmas sik tv-je, meg dolby surround hangfalak mindenhol, tényleg nagyon frankó, szinte mozog a kanapé a vadabb jeleneteknél. No ott neztünk többedmagunkkal egy filmet, Hunk-et, ami egész jó volt.

Ma pedig szinte egész nap anyóséknál voltam. Tegnap megbeszéltük, hogy ma náluk ebédelek, após dél körül jött is értem, no a délelött megint elment mire összeszedtem magam, meg kicsit reggeliztem, mosakodás, felöltözés már is dél volt. No igaz 10-ig aludtam még a kanapén :).
No aztán ért a sokk, hogy tegnap anyósom is eltörte a lábát 4 helyen. 3 helyen a lábfejét, ami még nem lenne olyan vészes, csak épp a bokából is letört egy darab, és azt meg kell operálni. Mivel azonban most nagyon be van dagadva egyelöre hazaküldték, hogy jegelje meg fel kell polcolnia neki is, hogy lemenjen a duzzanat. Hétfön megy be a kórházba, val. kedden vagy szerdán megoperálják öt is. Hát nem semmi, két mankós. Após csinált is jó képet, majd ha megkaptam felteszem blogba.

No mostanra ennyi, most akkor megint aktualizáltam az eseményeket. Ma este is party lesz lent, megint jönnek Andi haverjai, itteni speciálitás Käsespätzle lesz vacsira, majd kicsit én is lemegyek, bár már eléggé elpilledtem, úgy hogy de. 10 òta úgyszólván utón és talpon voltam. Mert hát az ülés se megy még hosszú ideig, attól is nagyon megfájdul a bokám.

Ha lesznek friss képek töltöm fel. Mindenkinek szép estét, és jó hétvégét!!!

2009. január 14., szerda

jo hirek

Holnap mehetek haza :-)

Ma meg volt egy kis izgalom, hogy esetleg a labfejemen is valami eltörött, de szerencsere röntgen alapjan minden ok. Valoszinü a verömlenyem befurakodott az izmok köze es emiatt orditottam fel, mikor egy ponton megnyomtak a labfejemet. Jelzem a biztonsag kedveert 3-4szer is :-(

Na de szerencsere nincs töres.

Most irany haza, heti 2-3 alkalommal gyogytorna, ezt meg le kell szervezni, hogy fog müködni a dolog.

Aztan febr.3 tol 3 het rehabilitacio Obersdorfban egy REha intezetben, ahol minden nap foglalkzasok, tanuljunk ujra jarni, ill izmot epitünk, mert azok most szegenyek meghaltak, ill. halnak igy a nagy mozgulatlansagban. szoval sok sport egeszseges eletmod, csak epp bentlakasos formaban.

Na akkor majd folyt. köv otthonrol.


Pusz

2009. január 13., kedd

meg mindig Murnau

sziasztok

meg mindig itt vagyok a korhazban, csak nincs netem. most a hallbol irok csak röviden bedobos internetröl.

ugy nez ki, hogy csüt. mehetek haza, mert meg nagyon meg van dagadva a bokam. ma voltam egy erdekes masszazs szerü kezelesen is ami segit talan holnap ujra.

Közben mar menni is tudok, igz csak mankoval. psz

2009. január 8., csütörtök

Murnauból jelentkezem


Ma gyönyörü napsütésben van részünk itt a murnaui kórház harmadik emeletén. A hegyeket sajna így sem látni.
Ma új szobatársam érkezett, Petra. Még sokat nem beszélgettünk, dél körül jött, azóta röntgenen van.
Motorbalesete volt 4 éve, és most veszik ki neki a vasakat, meg valami cisztát is eltávolítanak. Szegénynek boka felett amputálni kellett 4 éve az egyik lábát, szóval ahhoz képest én jól jártam.
Bár sajna ma az én bokám úgy gondolta, hogy nagyon kell fájni, kaptam már fájdalomcsillapítót, de annak ellenére, hogy már felkelhetek, ma nem vagyok túl mozgékony.
Viszont kedves Uram még mára is itt hagyta a laptopot, és vett internet-kártyát, szóval legalább ez van.
Egy ápoló az elöbb kicsit megmozgatta a bokámat, ez valahogy még jót is tett, habár akkor nagyon fájt.
Van új képem is, ahogy épp száguldozok a folyosón tegnap este :)

Sok puszi mindenkinek

ìgy néz ki belül a lában. Andreas feliratozta németül.
A mütét közben készült ez a felvétel. ès ez csak a boka feletti rész. Kicsi csavar 8 van összesen, a sípcsontban a nagyból meg 3-3.

Elég rémísztö, a többit nem is teszem fel.
Puszi mindenkinek

2009. január 7., szerda

Hírek

Sziasztok! Szóval legfrissebb hírek szerint sípcsont 2 helyen is el volt törve, szárkapocscsont pedig elég hosszan és szilánkosan.
Amit már tudok, hogy valószínü még egy hétig kórházban kell maradnom, és 6 hétig csak mankóval szabad majd járnom. A jobb lábat csak 20-kg-val szabad terhelnem.

Ha van valami újság írok.

Puszi mindenkinek

Hogy lássátok milyen jó sorom van

Murnauban vagyok, egy nagyon szép helyen állítólag. A képek alapján tényleg szép, mondjuk jelenleg a szobán, meg a röntgenen meg a mütön kívlül még nem láttam semmit.
De itt Ti is megnézhetitek:
http://www.murnau.de/de/index.html
Kellemes kis városnak tünik, és nagyon szép környéknek.

Egy kétágyas szobában vagyok egy 19 éves lánnyal, akinek autóbalesete volt szombat éjjel. De már egész jól van. Öt nem kellett müteni sem, vagyis nem tudják, mert medencecsont, szeméremcsont törése van.

Van nagy teraszunk, ahol ugye még nem jártam, de nagy ablakaink is vannak, és jó idöben látni a hegyeket is. Sajna vasárnap óta nem volt jó idö. Azóta ködös, ugyhogy csak egy kis havat, meg fákat látunk.

Mindenki azt mondja, örüljek, hogy ide hoztak, mert ez a környék legjobb kórháza. Eddig tényleg nagyon elégedett vagyok :)
Hiperszuper ágyunk van, mindent lehet rajta állítani. A kétágyas suitünkhöz tartozik saját elötér, és fürdöszoba tolókocsival használható zuhanyzóval, WC-vel, mosdóval. Minden nap kapunk friss törülközöt, mosdókesztyüt.

Itt a kórház honlapja is: http://www.bgu-murnau.de/index.php


Itt a helikopter amivel ide repítettek:
http://www.bgu-murnau.de/MedizinischeBereiche/Hubschrauber/index.php


Még annyit, mert épp most jött az ebéd, hogy ebéd és vacsi három menüböl lehet választani, és nagyon jól föznek. Ma grillezett halat kaptam krumplival, leveskét, meg nessertnek mogyorós pudingot.

Reggelinél is lehet elöre rendelni, hogy mit szeretnél: pl. normál zsemlye, vagy teljes kiörlésü kenyér, sajtkrém, felvágott, méz, kávé, tea, vaj, méz, lekvár stb. Szóval rendesen el vagyunk kényeztetve.

Na, egyelöre ennyi, most eszem a fincsi ebédet.

Sok puszi

2009. január 6., kedd

Posted by Picasa

Már jobban vagyok

Január 6. kedd, ünnepnap

Ma már sokkal jobban voltam. Egy altató tablettának köszönhetöen az elmúlt éjszaka istenien aludtam, mint egy kis angyal. Semmit nem vettem észre, csak hogy reggel van, és hozták a tálcákat. Minden nap reggeli az ágyba. :) Mondjuk már 7-kor. A nap szinte fájdalom nélkül telt, persze estére azért jöttek a szorító érzések. Lehet hogy egyszerüen estére elfárad a lábam a sok fekvésben.

Fel kell polcolnom és sokszor kapok jeget is hüteni.

Ma nagy volt a forgalom, mivel ünnepnap volt. Andreas már délelött jött, kb. 11-kor és itt volt egészen estig. Szegénykém, minden idejét itt tölti. Tegnap egész nap nem is evett semmit. Aztán eljött még a nagyon kedves kolléganöm Ewelina is, akivel együtt ültünk a szánkón. Eljöttek vonattal Münchenböl, mert nekik meg tönkrement az autójuk a baleset napján, most szervízben van.

Délután itt voltak anyósék is, szóval nagy volt a forgalom.

Ma már egész jól megy az ágyból ki, tolókocsiba be, fürdöszobába kigurul, WC, mosdó. De még nagyon nem kelhetek fel, mert a lábam még nagyon meg van dagadva, szóval fel kell polcolni, meg jegelni.

De ma már tényleg fájdalommentes voltam szinte. Mondjuk kapok reggel és este fájdalomcsillapítót.

Na aztán este jöttek a fájdalmak is, de hát ez már csak így van. Aludni nem tudok sajna. Nem is vagyok fárdt, meg az is gond, hogy nem tudok sehova fordulni, csak háton. És így nem nagyon megy. Az éjszaka megint szinte semmit nem aludtam jan. 6-ról 7-re virradólag.

folyt. köv.

2009. január 5., hétfő

Mütét után

Posted by Picasa

Viki lábtörés folyt. köv.

Mivel egy hegyen voltunk, és a közvetlen közelben nem volt kórház, egy helikopter jött értem Murnau-ból. Amíg odaért, persze nekem egy örökkévalóságnak tünt, mivel nagyon-nagyon fájt a lában. Megsprolom a leírást, hogy pontosan hogy is nézett ki, mert elég szörnyü látvány volt.
Kaptam helyben vénás fájdalomcsillapítót mielött bármit is csináltak volna, aztán egy kiegyenesítették a lábamat, szörnyen fájt, és egy felfújható tartóval rögzítették majd felkartak egy hordágyra, és irány a helikopter. Kb. 10 percet repülhettünk. Aztán felvételi osztály, adatok, nadrág szétvágás, röntgen, törés, operáció elmagyaráz.
Minden nagyon gyorsan történt. Alá kellett irnom, hogy egyetértek a beavatkozással.
Andreas nem tudott velünk jönni a helikopterrel, de mivel teljesen magamnál voltam, nem volt nagy baj, meg hát haza kellett vinnie a vendégeinket.
De hát úgyse volt idöm unatkozni.
Mivel nemsokkal a baleset elött kajálni voltunk, nem altattak, mivel veszélyes lett volna. Mivel azonban azonnal operálni kellett maradt a gerincérzéstelenítés. Vagyis a gerincbe kaptam injektciót, és deréktól lefelé nem éreztem semmit.

Elég gyorsan hatott az érzéstelenítés, és máris a mütöben voltam. Látni persze nem láttam semmit, meg közben kaptam párszor injekciót és közben el-el szundítottam, hogy ne unatkozzak. Mert hát csak a vérnyomásom, meg a szívverésem ellenörzö gépet láttam, meg a plafont. Ennyi volt.
A mütét kb. 2 és fél órát tartott. Mivel nem altattak egyszerre visszavittek az osztályra nem kellett megörzö, vagy intenzív, addigra Andreas ist itt volt. Én meg teljesen éber.

Az elsö éjszaka szörnyü volt, nem tudtam aludni, annyira fájt, kaptam többször érzéstelenítöt, meg altatót, de így is csak el-el szundítottam.

Ez volt vasárnap, január 4-én.

2009. január 4., vasárnap

Viki kórházban


Jan. 04-én du. egy szép napsütéses napon négyesben elindultunk Auerberg szép havas lankáink szánkónkkal lefelé.
A szánkózás lassan inkább száguldásba csapott át. Elég rázós volt az út lefelé, sok huplival, én ültem elöl és próbáltam fékezni, de sajna egy huplin felborultunk és a jobb lábszáram valahogy alám fordult, és egybö eltörött a lábszáram a bokám felett.

Folyt, köv.